Dűlőtörténetek: Mád szakrális hegye – Szent Tamás-dűlő

De vajon mitől válik egy hely szőlőtermesztés szempontjából igazán jelentőssé?! – Vetődik fel a kérdés. „Számomra egy terület vagy egy dűlő akkor igazán értékes, ha az onnan készült bor kiemelkedő tud lenni. A Szent Tamás ezt már többször bebizonyította, ráadásul több borász gondolatain keresztül is.” – mondja Balassa István, aki saját neve alatt működtet borászatot 2005 óta Tokaj-Hegyalján, és több mint 12 dűlőből, köztük a Szent Tamás Makovica aldűlőjéből is készít borokat. „Erre a kiemelkedőségre bizonyíték például Áts Karcsi vagy Id. Szepsy István több tétele is, például a 2003-as, vagy mondhatnám a 2008-asat is, amely szerintem a valaha készült egyik legjobb száraz bor, ami a borvidékről palackba került.”

A tokaji dűlőket Nagy Kornél történész évek óta vizsgálja, nem is igen létezik olyan terület, amelynek ne tudná fejből az eredettörténetét. Ripka Gergely, a díjnyertes Tokaj Guide szerzője is rá hagyatkozik, amkor azt mondja, hogy „egyes hegyaljai termőhelyek igazi szakrális színterekké lettek az idők folyamán. A mádi Szent Tamás esetében ehhez kellett párszáz év, volt idő, mikor csak egyszerűen “a mádi szőlőhegyként" emlegették. Valószínűleg a katolikus templom védőszentjéről, Szent Tamásról kaphatta nevét a fölötte álló hegy, és tudomásunk szerint 1600-ban nemes Várkony Gáspár 424 forintért vett területet a Szent Tamás-hegyen, akkor, amikor a Betsek, a Kővágó vagy a Percze-dűlőkön már ennek a többszöröse volt a telekár. Ennek az az oka, hogy a tatárdúlás után rengeteg szőlőterület vált parlaggá. Hogy a Szent Tamás hogyan tett szert mégis az egyik legnagyobb presztízsre Mádon, érdekes kérdés.” Mint ahogy a környéken számos terület, ez is a Rákócziak birtokába került, akik az idő előrehaladtával már első osztályú dűlőként tartották számon a Szent Tamást, és kifejezetten a déli kitettségű Makovica részre tekintettek a legértékesebbként. Ripka Gergely többekkel egyhangúan gondolja úgy, hogy a Makovica aldűlőre mára leginkább már egy önálló terroirként érdemes gondolni.

És ha már szóba jött a terroir, nem lehet amellett sem elmenni szó nélkül, hogy mennyire változatos a talaj a Szent Tamás-dűlőn. A vulkanikus alapkőzeten vöröses, riolitos, kvarcos, riolittufás talajt találni többségében; a termőtalaj változó mélységű, helyenként akár 3 méter mély is lehet, de van, ahol nagyon vékony. Aki itt területhez jut, nem kerülheti el, hogy a lehető legjobb minőségű bor érdekében ne végezzen részletes kutatásokat a dűlővel kapcsolatban. Így van ezzel Balassa István is, aki még azt is megemlíti, hogy nemcsak a talaj változatos, de a termőterület különböző paraméterei is széles tartományban mozognak, említve a talaj pH értékét, vagy szénsavas mésztartalmát. A Szent Tamás 230 méterre kúszik fel, az itt található 71 hektáron közel 40 termelő osztozkodik, a legnagyobbak között ott találjuk a már szóba került Szepsy családot ugyanúgy, mint a Royal Tokajit, Áts Karcsit, vagy a WizzAirt is birtokló Váradi Józsefet.

„Ugyan nincsenek erre mérési paramétereink, de általában az azonos évjáratban, azonos koncepció mentén készült dűlős, száraz furmintok, vagy akár hárslevelűk tekintetében is – fogalmazzunk úgy, hogy a Szent Tamásról készített tételek izgalmasabbak, mint a más területről készített társak” – avat be Balassa István az innen kikerülő borok kiemelkedő mivoltába. „Viszont, mivel a fogyasztói igény a minél könnyedebb irányba megy el, én magam is már találkoztam olyan felfogással, hogy a Szent Tamás adta borok már-már túlságosan komplexek az általános közízlés számára. A megfelelő helyeken viszont, a vájtfülű közönség számára az összetettebb struktúra és a könnyed elegancia teszi kiemelkedővé az innen kikerülő borokat. Legalábbis, ami a száraz borokat illeti, az édeseknél már nem mondanám ennyire egyértelműen, hogy ugyanígy megjelenik mindez, bár itt is vannak kiemelkedő villanások. Ami viszont egyértelmű, hogy az adott évjárati hatást itt mindig felül tudja írni a dűlő jellege, ellentétben más területekkel.

Az, amit mi a tokaji furmintról gondolunk, és az, ami a valóság, egymástól nagyon távol áll. Számomra azért is van jelentősége az innen kikerülő száraz boroknak, mert azok már egyértelműen világviszonylatban is meg tudják állni a helyüket. A Szent Tamás képes olyan mondanivalót tükrözni, amely felkelti azoknak az embereknek a figyelmét, akik komolyan foglalkoznak a világ nagy borraival.” – fejezi be Balassa István, amelyhez Ripka Gergely is csatlakozik egy utópisztikus elképzeléssel. „Milyen szép lenne feltámasztani ezt a világon első és egyedülálló tokaji dűlőklasszifikációt és átadni az örökkévalóságnak, ahogy az él Burgundiában, Champagne-ban vagy éppen a Rajna mentén is?!”